A fesztivál második, csütörtöki napja a keményebb zene szerelmeseinek kedvezett. Nagy reményekkel vártam, aztán felemás érzésekkel tértem nyugovóra.

Fish!

Kora délután a Fish! nyitotta a programot, és összességében nem okoztak csalódást. Sajnos a nagy meleg azért rányomta a bélyegét minden koncertre. Elég sokan voltak, és a hangulat kimondottan jó volt. Senior Hal és csapata igazi fesztivál zenekar, akik szerintem ha pár órával később nyomják(mondjuk a Bastille műsorsávjában, beáldozva a nagyszínpadot), a nap koncertjét csinálják. A dalok jók, a zenekar profi, Krisztián igazán kiváló frontember, aki nagyon jól kezeli a közönséget, és a nagy meleg ellenére is fel tudta tüzelni az embereket. Én személy szerint nem vetettem bele magam a nagy buliba, mert szenvedtem a melegben, és bizony a hideg sör jobban esett mint a pogó a 35 fokban. Pedig pogózni lehetett volna. A Sav-Kelj fel!-Ki van kivel? trió egyveleggé gyúrása nagy ötlet, és igazi megőrülős 5-6 percet kapunk a srácoktól. Kellemes punk-rock muzsika ez, az igényes fajtából. Indításnak kiváló volt, még a nagy meleg ellenére is. Elsőre ötös!

Ignite

Téglás Zoli és csapata nagy kedvencem. Tavaly a FEZEN-re miattuk mentünk egy napra, és óriási bulit csináltak, de ott este kilenckor.. Itt bizony 16:30-as kezdés, és az átlag 35 fok bizony meglátszott. A koncert így is nagyon jó volt, de itt is inkább úgy voltam mint a Fish! buliján. A sör jobban esett mint a pogó. Persze azért a dalok ültek rendesen, és Zoli újra bebizonyította, hogy igazán kivételes ember. Aki nem tudná, az Ignite egy amerikai hardcore-punk zenekar, és a frontember Téglás Zoli már a tengerentúlon született, viszont soha nem felejtette el, hogy honnan is származik. Ha nem is tökéletesen, de magyarul beszél, és bizony vannak magyar nyelvű dalok is a repertoárban. Bár végig küzdöttem a meleggel, és kerestem az árnyékos helyet(ennek hiányában viszont inkább a hideg sör mellett tettem le a voksom), mondhatom hogy jó koncert volt. Persze nem olyan mint egy évvel korábban, de teljesen vállalható volt. És a sör még mindig jó hideg volt..

Parkway Drive

Jött a Parkway Drive, és itt már kezdtem én is éledezni. Ahogy hűlt a levegő, és egyre több sör fogyott, bizony az ausztrál metalcore bandára már ráztam én is azt a kevés hajamat. Azt azért gyorsan szögezzük le, nem szeretem a metalcore-t. Winston McCall csapatát sem hallgatom a hétköznapokban, de élőben egész más a téma. Bár nem cifrázzák túl a srácok, ami egy fasza metalcore bulihoz kell, azt stabilan hozzák. Winston egészen jó énekes(már ha a folyamatos hörgést lehet éneklésnek hívni), és zenekar is hiba nélkül hozza a bulit. Rögtön az első dal a Wild Eyes volt, és őrületes konfetti zápor, meg lángcsóvák kíséretében tépte le a banda az arcunkat. Erős kezdés, jó folytatás, stabil színvonal volt jellemző a koncertre. Itt már bizony nekem is egészen jó kedvem volt, és bár a pogó, vagy a circle pit kimaradt az életemből, kiválóan éreztem magam. Határozottan jobb volt mint a két évvel ezelőtti koncert.

Rise Against

Őket vártam a legjobban, hisz régi kedvencről van szó, és bennük is csalódtam a legjobban.. Tim McIlrath és csapata nagyon nem győzött meg. Még annak ellenére sem hogy itt már tetemes mennyiségű sört fogyasztottam el a napon, és bizony igazán jó kedvem volt. De a dalok valahogy erőtlenek voltak. Csak ácsorogtam, és nem éreztem azt, hogy ez bizony életem koncertje lenne. Még a kedvenc dalaim sem szóltak olyan vastagon ahogy vártam, és bizony azt a részt már nem vártam meg, amikor Téglás Zoli feljött egy közös dal erejéig a színpadra. Nem gondoltam volna, hogy pont ezt a koncertet nem fogom végig nézni, de inkább beálltam a sorba még egy sörért, és messziről vettem tudomásul, hogy ők is arra sorsa jutnak mint mondjuk a Sum41... Nagyon vártam, nagyon csalódtam. Viszont azt hiszem őket meg fogom nézni még egyszer valahol. A Papa Roach is kapott tőlem még egy esélyt, és bizony másodikra nem kellett csalódnom bennük. Remélem a Rise Against is ilyen lesz, és legközelebb nagyobb élményekkel távozok majd a koncertről.

Vad Fruttik

Likó Marciék tudnak nagyon jó, és nagyon rossz bulit is csinálni. Tavaly, 3 héten belül két Fruttik koncerten voltam, az egyiket ott hagytam, a másikon megőrültem. Ez a mostani valahol a kettő között volt. Itt is odébb álltunk a színpad elől, de csak azért, hogy végre ne csak tervezgetés legyen, és lecsússzunk a drótkötélpályán. Voltam már jobb koncerten is, és remélem leszek is még a nyáron. Persze a nagy átlagot hozták, és nem mondhatom, hogy  dög unalmas koncert lett volna, de valahogy nem kapott el a lendültet. Leginkább azon aggódtam, hogy mit is csinálok majd a koncert után, mert itt bizony volt bő két óra amikor semmi nem érdekelt a programból...

Bizony a Vad Fruttik után jött a Bastille, és ők nem igazán érdekeltek, a Janán Hobo következett, a Soproni színpadon pedig a Kónyai Gipsy Band nyomta. Úgy döntöttem, hogy pihenek egyet, és mire Wilkinson kezd a nagyszínpadon, feltöltődök energiával. Nos nagyjából itt csesztem el, és győzött a sör meg a napszúrás. Nem bírtam felkelni a sátorból, és nagyjából itt befejeződött számomra a nap. Wilkinson illetve a Road bulijára kíváncsi lettem volna, de több is veszett Mohácsnál..

A nap koncertje:

Ezt a címet most a Parkway Drive kapja, de mint mondtam, a Fish! is jó bulit csinált, csak rossz időpontban.