Nem egyszerű tök egyedül blogot írni. Nem panaszkodni akarok, de hiába tervezem el, hogy holnap végre megírom ezt a beszámolót, valami mindig közbejön. Mondjuk annak örülök, amikor hazai zenekarok keresnek fel, és mi sem természetesebb, hogy nálam prioritást élveznek. De végre eljutottam ide is. Még márciusban jelenet meg a Walls of Jericho új lemeze, amire 8 évet kellett várni a rajongóknak. Azóta folyamatosan pörög a lejátszómban, és bármerre megyek, szinte mindig az amerikai brigád szól a fülembe. Nem egy hirtelen felindulásból elkövetett lemezkritika következik.

No One Can Save You From Yoursel

Ezzel a címmel jelent meg tehát a legújabb, mondhatni visszatérő anyag. Nagyon vártam már. Imádom a hardcore zenét, és imádom ahogy Candace Kucsulain énekel. Rögtön időzzünk is el itt egy kicsit, mert szenzációs lett a vokál. Igazi kiforrott, életerős hardcore/metalcore scream. Szerintem az a rengeteg deadlift, meg ketrecharc nem csak az izmainak, de a hangszálainak is nagyon jót tettek. Csillagos ötös! És akkor a zenei része. Panasz egy szál se. Egy laza introval indul a lemez, de aztán nincs megállás. Rögtön az első dal letépi az arcod. És végig ez jellemző az albumra. Örült tempó, végtelen bpm szám (futni nem ajánlott rá mert megdöglesz), és telt, vastag hangzás.

Bár érezhető a metálos beütés, én ezt egy nagyon jól sikerült hardcore előadásként jellemezném. Gondolkodtam rajta, hogy melyik dalt kellene kiemelni mint "legjobb", de nem teszem meg tényleg egyben van az egész. Ami nagyon meglepő, az a "Probably Will" című szám, ami egy lassú, szinte végig zongorán kísért szerzemény, és kiderül, hogy Candace tisztán is csodásan tud énekelni. Fura talán hogy ezt mondom, de én szívesen hallgattam volna egy hasonló szösszenetet valahol a lemez közepe tájékán is. Azért, hogy megtörje az őrült tempót, és legyen idő kicsit "pihenni" közben. Természetesen vannak nagyon kedvenc dalaim is. Ilyen pl. a címadó "No One Can Save You From Yourself" (Isten áldjon ctrl-c/ctrl-v), a "Cutbird", vagy épp a "Relentless". De mint mondtam, legjobbnak nem nevezném egyiket sem, mert korrekt lett az egész anyag.

Aki szereti ezt a stílust, az nem fog panaszkodni. Telt, agresszív hangzás, és kemény, feszes tempó. Magasan jobb mint az a régebbi anyagok. Mondhatni beérett a társaság. Remélem azért a következő lemezre nem kell 8 évet várni.... Ja és ígérem, a következő lemezkritikára sem.. :)