Böngésztem a neten, és teljesen véletlenül találtam egy cikket, aminek a lényege az volt, hogy új lemezzel jelentkezett a francia Eths. Munkából hazafelé gyorsan elő a telefon, Spotify indít, és pár másodperc múlva már teljes egészében élvezhettem a friss anyagot. Újabb pár másodperc múlva pedig nem tudtam merre forduljak, hogy a körülöttem lévők ne lássák az arcomra kiült riadalmat, meglepetést, és megdöbbenést..

Ankaa

A nyitó tétel Nefas névre hallgat, és egy minimális zongorás intro után olyan őrült szeletelést kaptam az arcomba, hogy talán el is hagyta a számat egy halk 'akurvaéletbe'. Úgy nyomott bele a székbe, és úgy tépett szét kb. 43 mp alatt, hogy leírhatatlan. Semmi petting, semmi bon-bon, konyak, vagy bármiféle ráhangolódás. "In medias res", bele a közepébe. Rachel Aspe úgy hörög, hogy azt öröm hallgatni. Ja, mert ha valaki nem tudná, egy metál zenekarról van szó. Méghozzá egy nagyon erős groove/death metál alakulatról. Akik ráadásul női énekessel nyomulnak. Na, de térjünk vissza a dalokhoz. A folytatás sem sokkal különb, továbbra is kapjuk a zúzdát rendesen. Elképesztően sötét hangulata van az egész anyagnak. A zongorás betétek, és a helyenként suttogós, vagy templomi kórusra emlékeztető vokálok különös atmoszférát varázsolnak a zenék köré. A Sedito, és a Nixi Dii épp ezért kicsit túlzás. Az egyik 6:36, a másik 7:58. Túl hosszúak.. Mondhatni jóból is megárt a sok.

Rachel Aspe

Beszéljünk kicsit a negatívumokról, mert akad azért néhány. Az első a hangzás minősége. A gitárok nagyon elnyomják az éneket. Főleg a halk, suttogós részeket. Bár a francia tudásom nem elsősorban a beszédkészségemben mutatkozik meg, szeretem ha lehet érteni szöveget. Még akkor is, ha fogalmam sincs miről énekelnek. A másik furcsaság, az a dalok sorrendjének összeállítása. Úgy érzi az ember, hogy a lemez második felére elfáradtak. Pont mint a labdarúgó válogattunk. A Sekhet Aaru egy szinte végig zongorán kísért dal, ami nem is lenne baj, hisz kell némi pihenő, de utána nincs meg az a pörgés mint előtte. Az utolsó két trackben még van némi löket, de felemás szájízzel zárjuk a 12 tételt.

Ha szavakat kellene felsorolnom amik szerintem körülírják a lemezt, akkor ilyenek jutnának eszembe mint sötét, megdöbbentő, félelmetes, kísérteties, gonosz, agresszív. Szóval semmi pozitív. De hülyén is nézne ki egy happy death metál banda. Szerintem aki szereti a stílust annak tetszeni fog, az ilyen kalandorok mint én, meg néha hozzányúlnak ha épp olyan hangulatban vannak. Ha pontoznom kellene, akkor mondjuk tízes skálán egy jó erős 6,5-et adnék. De mivel nem szoktam pontozni, ezért most sem teszem..