Dramatic morals-Feel Good Factory

12033161_965327790155120_1962546190834127111_n.jpg

A napokban Bede Attila keresett meg, és ajánlotta figyelmembe zenekarát. Dramatic morals (a kisbetű nem elírás) néven tevékenykednek, és stílusukat progresszív metálként aposztrofálta, amibe belevisznek némi (nem is kevés) extremitást, és dallamos death metál, metalcore, és groove metál elemekkel tarkítják. Ez már első olvasatra is több mint izgalmas egyveleg. Nemrégiben jelent meg második, négy dal tartalmazó EP-jük amit sokszor átrágtam mielőtt megszületett a fejemben az írás.

Feel Good Factory

Még mielőtt belekezdenék a friss anyag bemutatásába el kell mondanom, hogy majd egy hétig rágtam a friss, és az előző, bemutatkozó EP-t is. Amikor a debütáló dalokat megnyitottam, hirtelen "elborzadtam". Négy dal, közel 7 perces számok. Ez szerintem elég bátor, de egy fiatal zenekarnál nem a legkifizetődőbb vállalkozás. Az ilyen pöcs zenehallgatókat mint én, sokszor 3 percig is nehéz lekötni, nemhogy 7-szer 60 másodpercre. Azért, mert egy zene (szerintem) akkor jó, ha elejétől a végéig érdeklődést tud kiváltani az emberből. Márpedig hét perc nagyon hosszú idő. Persze olyan talentumok mint az Iron Maiden megengedik maguknak, mert többmilliós elvakult rajongótáboruk van, meg mert ismerik a metál minden apró trükkjét, és bizony oda tudják szegezni a hallgatót akár 9-10-12 percre is. Na, de lépjünk tovább. Örömmel láttam, hogy az új cuccon már lényegesen rövidült a dalok hosszúsága. Örömmel vettem tudomásul, hogy az első anyaghoz képest érezhető, tapintható a fejlődés. Minden téren. Mondjuk a kezdő, Children of Sunset több mint egy perces felvezetője nekem sok volt. Ugye amit mondtam, hogy pöcs zenehallgató vagyok, és bizony beletekertem. De aztán utána azért nyugtáztam, hogy ez egy kimondottan jó dal. A címadó nóta szerintem a legerősebb. Lendületes, igazi zúzda, amire élőben garantált a megőrülés. Kontár dobosként nagyon tetszett a This Mirror Fades Mistakes közepénél a kis "dobszóló". Igazán patent kis pergetés sorozatnak lehetünk fültanúi. A My Destiny kicsit kilóg a sorból, mert jóval lazább, valamint ebben több a tiszta ének. És ez a poszt egy kicsit a társaság Achilles ina...

Az amit írtam. hogy minden téren fejlődtek igaz Kónya Dávidra is. A srceam betétek kifejezetten jók, és változatosak. De a tiszta ének elég sok helyen hallatszik hamiskásnak, és sajnos az angol kiejtésen is lenne mit csiszolni. Egyébként jó hangi adottságokkal megáldott fiatalemberről van szó, csak kicsit fejleszteni kellene. Tessék kérni egy énektanár segítségét. Ebben a fene nagy "popszakmában" nálam jóval hozzáértőbb emberek dolgoznak, és nagy kár lenne, ha emiatt dobálnák vissza a fellépési lehetőségeket, vagy egy esetleges lemezszerződést. Megoldás lenne talán, ha teljesen elhagyná ezeket a részeket, mert a scream viszont tényleg egész jó, és ott nem annyira hallani a hamiskás hangokat. Ami meg kiejtést illeti, nos erre is csak azt tudom tanácsolni, hogy tanár segítségét kell igénybe venni, vagy ha van külföldön élő cimbora, akkor pár alkalmat a Skype előtt mindenképp megér a dolog. Vagy pedig magyar szövegekre váltani.

Összességében a Dramatic morals nem rossz zenekar. Vannak még gyermekbetegségek, amiket ha meg tudnak oldani, akkor a jövőben meghatározó alakjai lehetnek a hazai metál életnek. Biztosan figyelemmel követem majd őket, és remélem a továbbiakban is megkeresnek ha valami újdonsággal jelentkeznek. Köszöntem a lehetőséget! :)

 

 

Címkék: Zene Cikkek Lemez