Nos..Miután sikerült egy jó nagy szünetet beiktatni, remélem mindenki epekedve várta már a következő beszámolót. :) 

A 0. nap utáni reggelen, még küzdve az elemekkel(és a fejfájással), elkezdtük böngészni a programfüzetet, és rájöttünk, hogy feszített nap elé nézünk. Az első próbálkozásunk az Ivan and the Parazol volt, de győzött a meleg, és inkább a humbákfalvi fröccsöntő felé vettük az irányt. Viszont utána már nem volt pardon.. Irány a napsütés és a nagyszínpad.

Triggerfinger

Belga barátainkra nagyon kíváncsi voltam, mert igazán jó kis trió ez, és nem is kellett csalódnom. Technikás, húzós rockzenét kaptunk az arcunkba, ami kezdésnek kitűnő volt. A srácok(mondjuk apám lehetne mindegyik) adtak a megjelenésre is, és a 35 fok ellenére öltönyben tolták végig a koncertet. A csajok el voltak ájulva az énekes, Ruben Block sármjától, és nagyjából megegyeztek abba, hogy bár már fellelhetők a kopaszodás jelei, a faszi valamit nagyon érez. Kicsit csalódtam, hogy az I Follow Rivers elmaradt, mert szerintem az lett volna a korona a bulira. Lehet hogy visszatérő számnak tartogatták, csak épp nem lettek visszahívva.. Mindenesetre erős 50 perc volt ez, és a Triggerfinger az a kategória, akikért akár egy önálló is koncertre is befizetnék. 

Margaret Island

A belga rock után hazai vizekre eveztünk, és jött egy nagyon izgalmas zenekar. Ha valaki esetleg nem ismerné, a Margaret Island egy 2013-ban alakult budapesti zenekar, és az alap felállás három tagból áll. Lábas Viki, Füstös Bálint, és Törőcsik Kristóf olyan új fuvallatot igyekeznek becsempészni a hazai könnyűzenébe, ami akár nevezhető hiánypótlónak is. Persze akadnak zenekarok, akik népzenei elemeket vegyítenek modern stílusokkal, de valahogy a Margaret más. A kellemes, fülbemászó zene mellé jó szövegek is társulnak, és Viki csodás éneke olyan magaslatokba emeli a dalokat, amitől(szerintem) egyedülálló a zenekar az országban. És itt időzzünk el egy kicsit.. Rengeteg fórumon, kommentekben olvasom, hogy a megmondóemberek lehúzzák Vikit azért, amiért népdalénekesként adja elő a számokat. Rengeteg negatív hozzászólást láttam, és egyszerűen nem tudom mire vélni. Emberek!! Mi a van veletek?? Kis tizenéves nethuszárok, név nélkül odamondogatnak, és másnap büszkén mesélik a suliban, hogy én vagyok a fasza gyerek... Tisztázzuk a dolgot. Lábas Viki népdalénekes. Gondolom mindenki hallott már népdalt, és bizony ott nem meglepő ha "tájszólással" énekel az előadó. Viki személyisége egyszerűen elragadó, és egy igazán kedves(nem mellékesen roppant csinos) hölgyről van szó, aki kimagasló énektudással rendelkezik. És bizony a Margaret Island koncepciója pont erre épül. A popzenébe vigyünk bele egy kis ízt. De megnyugtatok mindenkit, Lábas Viki tud "tájszólás" nélkül is énekelni. A koncert amúgy nagyon jó volt, szerencsére egész sok ember volt rájuk kíváncsi, és kiderült az is, hogy nagyon jó közreműködő zenészekkel állnak ki a srácok. Igazán profi produkció volt, és teljesen magával ragadott. Ahogy pedig a Csillagtalan, és a Nem voltál jó című dalokat szünet nélkül összefűzték, igazán kellemes hatást keltett a fülnek. Jobban nem is folytatódhatott volna a nap, mint velük. Csillagos ötös!!!

Paddy and the Rats

Paddy zenekarát szinte a kezdetektől fogva ismerem, és hallgatom(sőt, szeretem), de koncertre eddig nem sikerült eljutnom. Jöhetett a pótlás. Meglepődtem hogy mennyi ember volt kíváncsi rájuk. A Jana színpad teljesen megtelt, és mindenfelé vidám, mosolygós, és táncoló embereket lehetett látni. Ez az ír kocsma punk egyszerűen zseniális. Paddy és bandája -nem mellékesen-világszínvonalon tolja a stílust, és olyan energiák szabadulnak fel az emberekben, hogy azt öröm nézni. Tényleg mindenki boldog, táncol, és talán ennél több nem is kell egy igazán jó koncerthez. Ennél zenénél jobbat nem nagyon tudok elképzelni egy fesztiválon, ha igazán jót akar mulatni az ember. Nem hagyták lankadni a közönséget, és végig lendületes, húzós koncertet láthatott a közönség. Itt is jár az ötös!!

Bëlga

Az ír punk után már egész felfokozott hangulatban érkeztünk a Poncichter negyedbe, ahol a Bëlga húzta a talp alá valót. Remélem azért mindenki érzi, a zenei stílusok nem szabnak határt a szórakozásomnak. Nos.. Ennyi embert még életemben nem láttam itt ennél a színpadnál, pedig azért pár éve már járok ide. Mindenhonnan emberek lógtak, és egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy miért ide került ez a koncert. A három tagú bandából Tokyo most hiányzott, így Bauxit és Még5lövés ketten csinálták a hangulatot. Senkinek ne legyen kétsége, hogy ez sikerült-e. Életem egyik legjobb Bëlga koncertje volt ez. A srácok nagyon tudják hogy kell szórakoztatni, és a dalok egyszerűen zseniálisak. Mindenki szerelmes volt, vagy épp alábbhagyott a remegése a fizetésnap után, de követeltük a Magyar nemzeti hip-hoppot is. Mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, látogasson el egy koncertre. A Bëlga is ötöst kap a buliért,  a szervezők meg egy jó nagy egyest, mert ilyen kis helyre tették őket.

Kowalsky meg a Vega

Zsolti a béka után újfent egy régi nagy kedvenc bulijára vettük az irányt. Kowa zenekara, és zenéje régóta meghatározó az életemben. Olyanok a dalok, hogy ha hallgatom őket, egyszerűen kikapcsol az agyam. Semmi más nem szól a fejemben, csak Kowa kellemes éneke, és az a rengeteg pozitív üzenet amit a szövegekkel küldenek felém. És itt újra meg kell állnunk egy pár mondat erejéig. Kowalsky egyszerűen zseniális. Az a rengeteg pozitív hatás amit sugároz az emberek felé, egyszerűen lehengerlő. Imádom ahogy közvetíti azt, hogy bármit elérhetsz ha akarod, és egyszer minden rossznak vége szakad. És hogy szeresd az életet. Mert sajnos az élet a rövid, és kár a negatív dolgokra pazarolni azt a kevés kis időt. A koncert kiváló volt. Ezekből az emberekből ott színpadon sugárzik az energia, és bizony egy ilyen buli után tényleg elhiszed, hogy bármit elérhetsz. Nem tudok mást mondani... Köszönöm hogy létezik ez a zenekar, és köszönöm azt a rengeteg energiát amit kapok tőlük. Nálam győzött a szív forradalma, és bizony újra meg újra beleszeretek az életbe, meg mindenbe amit ad. Kowalsky meg a Vega(a kedvenc lemezem után szabadon) öt csillagos!!!!

Slash

A rengeteg éneklés, és táncolás után nem igazán vágytam másra, mint egy jó hideg sörre, meg hogy kicsit leülhessek. Bizony este 11 óra tájékén jártunk már, és a nagyszínpadon jött a gitáros legenda Slash. Aki ismeri a Guns 'n' Roses munkásságát, annak nem kell bemutatni az úriembert. Nekem sosem volt a kedvenem a Guns, sőt utána Velvet Revolver sem, de ilyen kaliberű embert ritkán lehet látni. Salsh, Myles Kennedy-vel kiegészülve hozta a kötelezőt. Igazi húzós kis rockzenét toltak, és szinte végig tolták a mester életművét. Volt itt Velvet Revolver, Guns 'n' Roses, és saját szerzemények is. Persze mindenki a Guns dalokat várta, de aki mondjuk egy November Rain-re pályázott annak bizony csalódni a kellett. Slash nem altatott, hanem arcon vágott a rock and rollal. A Paradise City a végén bitang nagyot szólt. Tűzijátékkal, és azzal a több évtizedes rutinnal amit a mester tud, egyszerűen zseniális volt. Sosem gondoltam, hogy valaha láthatom, hallhatom ezt a dalt attól az embertől, akinek ízig-vérig az ereiben van a dal minden egyes hangja. Jó kis koncert volt. Talán külön nem mennék el egy Salsh koncerte, de mondom leginkább azért, mert nagy rajongója sosem voltam a munkásságának.

Nagyjából ez volt az első nap. Összegezhetjük, hogy hosszú, fárasztó, de kiváló nap volt, rossz koncertek nélkül. Amit megnéztem, az mind nagyon tetszett, és igazán jól szórakoztam.

A nap koncertje:

Nos itt nagy bajban vagyok...Tényleg nagyon jó volt az egész nap, és kiváló koncerteket láttam, de azt hiszem én ezt oda adom a Margaret Island csapatának. Főleg azért mert friss, fiatal zenekarról van szó, és még nem sikerült velük élőben találkoznom. Remélem hogy egyre népszerűbb lesz a zenekar, és sokat hallhatjuk, láthatjuk még őket. Csak így tovább, és sok sikert kívánok!

A borítóképen a Margaret Island zenekar.