Épp 1 hónapja jelent meg a finn Korpiklaani legújabb, Noita című lemeze, és most ezt szeretném nektek bemutatni. Aki esetleg nincs képben, egy finn folk-metál zenekarról beszélünk, akik igazán lendületes bulizenét csinálnak. Az új lemez kapcsán az egy kicsit csalódtam is, meg nem is.

Amikor elindítottam a lejátszást, és megszólalt a Viinamäen Mies című dal, könnybe lábadtak a szemeim. A jól megszokott Korpiklaani hangzás sok hegedűvel, harmonikával, és olyan lendülettel, hogy letépi az arcod. Igazi táncolós, részegen éneklős( van az a mennyiség ami után már profin beszélek finnül ), minden buliban kötelező darab. A második Pilli On Pajusta Tehty című dal is elég húzós, bár a tempó valamivel visszafogottabb mint a kezdés, de itt sem lehet panaszunk. A harmadik dal Lempo névre hallgat, és ha jól láttam ez az első kislemez az albumról. Nos ez egy lassú metál nóta, és bár természetesen a harmonika és a hegedű itt is megjelennek, annyira nem fogott meg a dal. Ha esetleg valaki az ásítozás határán lenne a lassabb ütemek után azt megnyugtatom, hamar jön az ébresztő. A Sahti szerintem a lemez legerősebb dala. Dallamos, lendületes és már látom magam előtt, ahogy a végén a "lálázós" részt a vodkától...akarom mondani metáltól átszellemült arccal üvöltözzük egy-egy buliban. Elérkezünk a lemez feléhez, és ha lehet akkor a Luontoni rá tesz a tempóra még egy lapáttal. Néha nem is értem hogy lehet ilyen sebességen nyomni, de a srácok profin csinálják. A lemez ezen pontján már-már a tökéletes jelző motoszkált a fejemben. A Minä Näin Vedessä Neidon viszont hamar feledteti velem.. Persze töltelék szám minden albumon van, de egyrészt ez nagyon hosszú( 6:09 ), másrészt meg unalmas. Igaz a dal 4 perc után valami kis életjelet ad, de akkor is lassú, vonatott zene. A Jouni Jouni inkább az énekdallammal kelti fel a figyelmem, mert mint zene, még ez sem tud igazán felrázni, bár határozottan jobb mint az előző. Aztán mintha csak valaki tarkón vágna, megint őrületes sebességre kapcsolnak az urak, és a Kylästä Keväinen Kehto megmenti a bulit. De a törpök élete nem csak játék és mese(még a finn törpöké sem), és megint vissza zuhanunk egy lassú, "döngölősebb" dalhoz. A címe Ämmänhauta, és nagyjából hasonló érzéseim vannak mint a kettővel ezelőtti számnál. Ez után érkezünk el a lemez leghosszabb(6:37) dalához melynek címe Sen Verran Minäkin Noita. Nem kezdőik ez rosszul, tekerik a gitárokat rendesen, de 3:20-nál újra mehetünk lassúzni. Valamiért úgy érzik ez jó, pedig határozottan nem. Ezek után már alig vártam az utolsó Antaja című dalt. Itt is megijedtem egy kicsit, hisz a "petting" több mint 1 percig tart, és csak utána jön a lényeg. Ha már "petting", nos az "aktus" ígéretesnek tűnik első hallásra, de valamiért itt is lehúzzák a refréneket, és egy lassabb rész is bekerült a zene közepétől, bár ezt azért valamelyest megmentik, mert visszatérnek az "aktus" kezdeti részéhez. Nem az a baj hogy vannak lassú dalok, vagy lazább részek a számokban, hanem az hogy én kicsit vontatottnak érzem őket. Az ének sem viszi el ezeket a részeket, mert egyrészt a finn nem épp a legdallamosabb nyelv amit hallottam, valamint Jonne Järvelä hangja sem túl bársonyos. :)

Összességében azért nem rossz lemez a Noita, mert a jó dalok azok nagyon jók, és kompenzálják a talán kicsit gyengébbre sikerülteket. Nincsenek olyan "slágerek" rajtra mint a Beer Beer, de teljesen vállalható a cucc. Nem mellesleg Július 15.-én ellátogatnak Dunaújvárosba a Rockmaratonra, és terveim szerint az első sorok valamelyikében perdülök majd táncra, és pár Finlandia után már a szövegeket is kívülről fújom majd. :)

A lemez ingyen meghallgatható:

Spotify: https://open.spotify.com/album/0PvOssgLJsTOyNSYNlQBcS

Deezer: http://www.deezer.com/album/10103942