1988 kiváló évjáratnak ígérkezett bor, nők, férfiak tekintetében egyaránt, így hát gyorsan az elején világra is jöttem, hogy minél többet élvezhessek eme pompás évből. A zene iránti érdeklődésem hamar kiderült. Beszélni még épphogy csak tudtam, mikor pelenkával a seggemen, és egy műanyag gitárral kezemben énekeltem a P.Mobil örökbecsű slágerét, a 2 forintos dalt. A lendület aztán alább hagyott, és a zenehallgatást felváltotta a labda kergetése. A középiskolába bekerülve viszont elszabadult a "pokol". Egy akkor már szárnyait bontogató punk zenekar énekest keresett, és a műfaj sajátosságait felmérve, miszerint az énektudás ajánlott, de nem kötelező, beszálltam. Kis idő múlva a kezdeti négy főről háromra fogyatkozott a zenekar, és dobos hiányában a mikrofont dobverőkre cseréltem (vagyis néha árok partján szedett faágakra..a punk az legyen punk). Amikor aztán pár koncert után rájöttem hogy jó dolog ez, kicsit komolyabbra vettem a figurát, és beléptem egy zenekarba aminek majd 6 évig tagja voltam. Innen jött hát ez a zeneimádat, ami már odáig fajult, hogy szinte fizikailag rosszul vagyok ha nem szól valami. A zenekarnak köszönhetően rájöttem, hogy a punkon kívül léteznek más zenék is, és mindegy milyen műfaj, amiben igényesség és munka van, az jó. Ezeket az általam értékesnek tartott zenéket fogom itt megosztani, és formálok véleményt, legyen az negatív vagy pozitív. Köszönöm mindenkinek aki követi az oldalam, és kellemes időtöltést kívánok!

R.I.