Amikor úgy döntöttem, hogy elkezdek blogot vezetni, még magam sem tudtam, hogy ez miként fog működni. Koncepció nélkül, gondoltam "In medias res', és majd lesz valahogy. Aztán egyszer csak jött az első üzenet, hogy xy vagyok, és hallgasd meg a lemezem/dalom. Aztán szépen lassan mások is írtak. Ma Hájer Gergő talált meg, és ajánlotta figyelmembe a zenekarát. Ami hasznom mindenképp származik a blog írásból az az, hogy egészen kiváló zenekarokat ismerhettem már meg. Pontosan ilyen az Omega Diatribe is.

Abstract Ritual

Ez már a második lemeze a 2008-ban alakult társaságnak, és az már rögtön az első pár taktus után lejött, hogy egy elég súlyos anyaggal van dolgom. A hangzás egészen kiváló. Vastagon szólnak a gitárok, és a dobnak sincs doboz hangja. Simán felveszi a versenyt bármelyik "sztárolt" zenekaréval. Mint ahogy Geriék is felveszik a verseny bármelyik "sztárolt" társasággal. Jól megálmodott koncepció, erős, de nagyon technikás zene. Imádtam azokat a részeket, amikor Szathmáry Ákos elő-elő húzta a slap basszust. Nagyon kellemes meglepetés volt. A dob rész nem kisebb névhez köthető, mint a "Six Feet Underben" és a "Chimairaban" is megforduló Kevin Talley. Egyébként Kiss Tamás személyében találtak állandó dobost a srácok. Bár Tomi biztosan kiválóan üti a bőrt-különben mit keresne itt-fel kellett kötnie az alsóneműt, mert bizony Kevin barátunk ezt rendesen odatette. Hájer Gergő és Császár Attila pedig elég komolyan húzza a gitárokat. 

A vokálra szeretnék egy kicsit külön kitérni. Komáromi Gergely személyében egy elég karakteres hangú énekest ismerhettem meg. Aztán amikor képen is láttam, rájöttem, hogy sötétben lehet megijednék tőle. :) Nagyon rendben van a figura. Az ének is teljesen rendben van, bár őszinte leszek, én kicsit hiányolom belőle a variációt. Szerintem a hangi adottságok megvannak, hogy menjen a mélyebb, vagy a magasabb scream is. Volt pár rész amikor a zene olyan vastagon szólt, hogy egy öblös, mély hörgés korona lett volna a tökéletesség tetején. Persze nincs ezzel sem semmi gond, csak ha Gergő kilépne a komfortzónájából, és kicsit kísérletezgetne a különböző scream variációkkal, még változatosabbá tehetné a zenét. Nekem nagy kedvencem Randy Blythe a Lamb of God-ból, mert ő sokat felvonultat a technikákból. Nem hiszem, hogy ez Gerinek ne menne, mert amúgy egy elég egyedi hang van a torkában. 

Szeretnék kiemelni két dalt. Az egyik a The Quantum. Egyrészt azért, mert amikor már a kádban fekve hallgattam rájöttem, hogy ez nagyon nagyon jó dal. Másrészt azért, mert úgy van vége, mint amikor álmodozol, és egyszer csak nyakon vágnak, hogy ébresztő. Mindenféle előjel nélkül egyszer csak vége. Rá is kérdeztem Gergőnél, hogy most akkor ennek lemaradt a vége, vagy egyszerűen csak szarakodik valami, és elmondta, hogy ez bizony így van kitalálva. Hogy idézzem: "Ez volt a koncepció, hogy olyan érzetet keltsen, mintha megszakadna az egész... azért is torzul be a vége. Több elhalkuló dalunk van már, nem akartuk a standard-et követni ezzel is..." Jelentem betalált. Nagyon is. Isteni zene. A másik dal pedig a záró akkord, a Hydrozoan Periods. Azért mert a srácok bátran nyúltak az elektronikához, és nagyon faszán sikerült.

A lemez szeptemberben kiadásra került az Egyesült Államokban is, az Independent Ear Records gondozásában, ami azért nem kis dolog. Amire rájöttem az elmúlt pár hétben, hogy bizony van Magyarországon jó metál, csak nehezen jut el az emberekhez. Itt vidéken szinte esélytelen, hogy egy ilyen fővárosi bandát lássunk. Bár Győr azt hiszem most kezd újra éledezni, de egyelőre ide is a bejáratott, rádióbarát zenekarok jönnek. Ja meg az Ossian.......

Az album meghallgatható többek között az alábbi helyeken: Spotify, Deezer, Soundcloud, Bandcamp